Oly nagyon szeretnék valamit tenni
nem lehet üvölt körülöttem a semmi
akadályok tornyosulnak utam előtt
emberek gaz szavával lelkem benőtt.
Sűrűben élek, mégis sivatagban járok
erőtől duzzadok, mégis megkötözve állok
akarok, vagyok, mégsem tudok létezni
ez a világ engem is rávesz vétkezni.
Jóságot keresek, bűnöket lelek,
szembeszállni gyarlósággal alig merek,
adnék én, de nincs kinek,
önelégült szívnek emberség minek.
"Könnyeim tartom vissza, nem szabad sírnom,
Nem akarom gyengeségem mutatni.
Remegek és átfut rajtam a hideg,
Mert elvesztettem, elvesztettem a hitet!
Könnyeim kezdenek száradni arcomról,
Nem szabad a rosszra gondolnom már.
Erősnek kell lennem, össze kell szorítanom a fogam,
Hogy csöndben legyek, hogy ne ordítsam, ne áruljam el magam!"
"Fájdalom az, amikor a szerelem ott van melletted, és te nem
tudod neki bevallani
Fájdalom az, amikor tudod, hogy mit nem szabadna érezned, és
mégsem tudsz ellene semmit sem tenni
Fájdalom az, amikor szenvedni látod azt, akiért mindent
megtennél
Fájdalom az, amikor csendben maradsz, pedig kiáltanál..."
"Magam vagyok. Nagyon.
Kicsordul a könnyem. Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Farigcsálok lomhán egy dalon.
Vézna, szánalmas figura, én. Én, én.
S magam vagyok e föld kerekén."
„Itt ülök egyedül, földön kuporodva
várom, hogy valaki vállam simogassa
várom őt, ki nem jön el soha.”
„Tudom, hogy nem jössz mégis jó várni, hazudni kell a szívnek, hogy ne tudjon fájni. Nem mondom azt, hogy szeress, azt sem, hogy gondolj Rám, ha a szíved nem mondja én hiába is mondanám.”
"...nem vagy már közel és
nem vagy még távol,
még minden bennünk van
csak a jelen vádol..."
"Erős a sodrás és elvisz az ár, más csókol, más szeret és más karja zár. De emléked őrzöm, szívembe temetem, bárhova bújsz, én sosem feledem."
Gondolj rám, őrizz meg engem a szenvedély múltán,
Ha véget ér, ígérd meg azt, hogy néha gondolsz rám!
Hogyha majd egészen távol jársz, ha szíved máshoz húz is tán,
Kérlek ne feledj el végleg, gondolj néha rám!"
"Meg kell tanulnom nélküled élni,
Tőled többé semmit sem kérni,
Meg kell tanulnom nélküled álmodni,
Szerető szívedből örökké távozni,
Meg kell tanulnom nélküled mosolyogni,
Kezedet már meg nem fogni,
Meg kell tanulnom nélküled élni,
Pokol tüzében nélküled égni,
Meg kell tanulnom nélküled álmodni,
Szép álmokból többé fel nem ébredni,
Meg kell tanulnom nélküled mosolyogni,
Miattad többé már nem szomorkodni,
Meg kell tanulnom nélküled élni,
Távollétedtől többé nem félni,
Meg kell tanulnom nélküled álmodni,
Boldog napjaink többé nem számolni..."
"Gyűlölöm a szavaidat, a hajadat, s mit érzel
Gyűlölöm ahogy vezetsz, azt is ahogy nézel
Gyűlölöm cipőd, s ha átjár tekinteted tőre
Gyűlöletem oly heves hogy rímet hányok tőle.
Gyűlölöm ha hazudsz, azt is gyűlölöm, ha nem
Ha miattad nevetek, vagy ha könnyes lesz a szemem.
Gyűlölöm, ha nem hívsz fel, ha nem nézel felém,
És gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek, cseppet sem, szemernyit sem,
Nem gyűlöllek én."
Ökölnyi nagy rubinkövet adok,
Akaszd nyakadba, s nézd hogyan ragyog
Szíved fölött, a melled közepén,
Csudáld hogy izzik, mint parázs, a fény.
Ha szomjazol hát aszúbort adok,
De pár sötétlő könnyet benn hagyok,
S ha érzed hogy íze keserű,
Azért csak idd, nincs édesebb nedű.
Ha tested fázik,lelkem Rád adom,
Két vállad bársonnyal betakarom.
És reszkető agyam ha éhezel,
Szükségbe nálam soha nem leszel.
S ha fáradt tested megpihenni vágy,
Nyugodj karomba, nincs puhább faágy.
S mert kell majd egyszer mégis oltalom
Fogadd el kérlek a karom.
Fogadd el, velük bármit is tehetsz,
Azért hozzám kegyetlen nem lehetsz.
Ha nem jönnél is, mind tiéd marad,
Nem kéri vissza gyönge pillanat.
Néha bántod akit szeretsz
Néha szereted, ki bánt
Néha van, kit el kell eressz
Néha van, ki visszaránt
Néha van, hogy jó a rossz is
Néha még a jó se jó
Néha rossz a csend, mint most is
Néha nem kell hang, se szó
Néha elég egy pillantás
Néha meg bámulni kell
Néha rögtön itt a válasz
De most... senki sem felel...
Miért van az, hogy mindig azt imádjuk, aki hûtlen, aki mást szeret?
Miért van az, hogy szívrepesve várjuk, pedig tudjuk, hogy rajtunk csak nevet?
Miért van az, hogy titkon könnyet ejtünk, ha a múlt emléke énekel?
Bár találhat szebbet-jobbat lelkünk, azt az egyet nem feledjük el."
"Ott ült a padon, könnyek peregtek az arcán, és tudni akarta, amit minden gyerek tudni akar, amikor valaki, akit szeretett, hirtelen eltűnik a színről: miért történik, miért velem történt, van ennek valami oka, vagy csak egy őrült rulettkerék forog? Ha jelent valamit, akkor mit kezdjek vele? Ha semmit nem jelent, akkor hogyan viseljem el?"
|
árnyék vagyok csupán,
egy árnyéka a múltnak,
s értelmetlen tetteim egyre sokasodnak,
egy levél vagyok csupán,
egy levele a fának,
mit a szél a levegőben ide-oda rángat,
könnycsepp vagyok csupán,
egy könny a porban,
és várom,hogy köddé váljak,mint egy pillanat a múltban.. |
| |
"Mikor még hallgattam az intő szóra,
s tértem a bűnös rosszról
a szelíd jóra,
Mikor még hittem igaz
e fényes világ
és sírhatok bátran
mindegy, ki lát,
Mikor még nem fájt
az ébredés
és nem marta belém
nyomát a szenvedés,
Mikor még élhettem,
s félhettem szabadon
ha kellett nevettem
máson, vagy magamon,
Mikor még szerettem,
úgy, ahogy akartam én,
kimondhattam bátran,
mindig van remény,
Mikor még volt... volt
Mikor még..
Ma már tudom,
akkor volt a szép.
Én még láttalak,
sárga csillagok alatt.
Én még vártalak,
ölelő fák alatt.
Én még hívtalak,
jöttél, hallgatag,
csendben egymagad.
Én még akartalak,
de tudtam, többé nem szabad.
Arcodról az eső lemosta tekinteted,
szemedbe néznék, de már nem merek,
szólnék hozzád és nincs szavam,
te ott, én itt állok egymagam... "
Arcunk egymáshoz ért, de nem csókoltuk meg egymást. És hirtelen egész
másutt voltunk... A bőrünk már nem választott el egymástól, valahogy ..
Lebegtünk..lelkünk egybeforrva..
Csak álltunk,szavak nélkül, elmerültem szemedben,s arcodat fürkésztem, vajon mit érzel..
Egy apró mosoly a szád szélén, közelebb léptem, s gyengéden megszorítottam kezed..tested megremegett, én karjaimba zártalak..
Talán csak fáztál, de nem kérdeztem..kérdésem elnyomta a vágy, amit éreztem..
És a csend..melynek varázsában ajkunk végre összezárult..
Sosem voltam még olyan boldog..
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
